Vándorutak az állatvilágban

Vannak madárfajok, amelyek az Északi-sarkon költenek, a telet viszont már a Déli-sarkon töltik. Ez azt jelenti, hogy évenként rendszeresen ismétlődő utazásaik során több mint 20 000 kilométert tesznek meg. Ismeretes, hogy egyes cetfajok táplálékukat a sarki tengerek vizeiben szerzik, utódaikat viszont a trópusi tengerekben hozzák világra. A kis pettyes lile közel 4000 kilométert repül megszakítás nélkül a nyílt óceán fölött.
Vajon mi készteti az állatokat ezekre a hatalmas utazásokra? Hová igyekeznek? Milyen útvonalakat választanak maguknak a szárazföldön, a vízben, a levegőben? Hogyan képesek tájékozódni több ezer kilométeres útjuk során?
A könyv első fejezeteiben a madarak, emlősök, halak, kétéltűek és hüllők, valamint a rovarok vándorlásairól lesz szó. A térképvázlatok segítségével könnyen nyomon követhetjük, hogy milyen utat tesznek meg az egyes állatok, téli és nyári tartózkodási helyük között.
Több fejezet is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon milyen belső erők késztetik az állatokat ezeknek a nagy távolságoknak a megtételére, mikor kelnek útra, és milyen sebességgel haladnak céljuk felé. Az állatokra leselkedő veszélyekről szintén lesz szó.